Teljes tartalom

Részletek elrejtése

Nem kell többé a számológép után kutatnia: a Microsoft Office Excel a matematikában is otthon van.

A munkalapokon (munkalap: Az Excel legfontosabb dokumentuma, amelyet adatok tárolására és kezelésére használnak. Más néven számolótábla. A munkalap sorokba és oszlopokba rendezett cellákból áll, és mindig egy munkafüzet része.) egyszerű képletek (képlet: Egy adott cellában lévő értékek, cellahivatkozások, nevek, függvények vagy operátorok (műveleti jelek) sorozata, amelyek együttesen új értéket hoznak létre. A képletek mindig egyenlőségjellel (=) kezdődnek.) beírásával végezheti el két vagy több numerikus érték összeadását, osztását, szorzását és kivonását. Olyan képletet is megadhat, amely a SZUM függvény (más néven AutoSzum) használatával gyorsan összeadja az értékeket anélkül, hogy azokat kézzel képletbe írná. Ha létrehozott egy képletet, azt kitöltheti a szomszédos cellákba, így nem kell többször egymás után ugyanazt a képletet létrehoznia.

Amikor már elsajátította ezeknek az egyszerű képleteknek a használatát, érdemes lehet megismerkedni a bonyolult képletek létrehozásával, illetve kipróbálni az Excel alkalmazásban rendelkezésre álló függvények (függvény: Előre megírt képlet, amely megadott érték(ek) segítségével végrehajt egy műveletet, és egy vagy több értéket eredményez. A függvények segítségével a munkalapon lévő képleteket egyszerűsítheti és rövidítheti, főleg azokat, amelyek hosszú és összetett számításokat hajtanak végre.) némelyikét. További információt a Képletek – áttekintés és a Munkalapfüggvények listája (kategóriák szerint) című témakörben talál.

• Ismerkedés az egyszerű képletek használatával

• Numerikus értékek összeadása, kivonása, szorzása vagy osztása egyszerű képlettel

• Egy oszlop vagy sor numerikus értékeinek összeadása a SZUM függvénnyel

• Képlet kitöltése szomszédos cellákba

Ismerkedés az egyszerű képletek használatával

Az első dolog, amiről fontos tudni, hogy minden képletbejegyzés egy egyenlőségjellel (=) kezdődik. Egyszerű képletek esetén az egyenlőségjel után a kiszámítandó numerikus értékeket és a használni kívánt matematikai operátorokat kell beírni – például pluszjelet (+) a hozzáadáshoz, mínuszjelet (-) a kivonáshoz, csillagkaraktert (*) a szorzáshoz és perjelet (/) az osztáshoz. Az ENTER billentyű lenyomásakor az Excel kiszámítja és megjeleníti a képlet eredményét.

Amikor például beír egy egyszerű képletet egy cellába (például a képen látható =12,99+16,99 képletet a C6 cellába), és lenyomja az ENTER billentyűt, az Excel kiszámítja és az adott cellában megjeleníti a képlet eredményét. A képlet maga a szerkesztőlécen (szerkesztőléc: Az Excel ablakának felső részén lévő sáv, amelybe cellák vagy diagramok értékeit, illetve képleteit írhatja be, vagy azokat ott szerkesztheti. Az aktív cellában tárolt állandót vagy képletet jeleníti meg.) látható.

Kattintson az AutoSzum gombra, és íme!

Értékek gyors, manuális beírás nélküli összeadásához beírhat egy olyan képletet, amely a SZUM függvényt, más néven AutoSzum függvényt használja.

Az AutoSzum a „szummajelet” (a görög ábécé szigma betűje) ábrázoló gomb. A gomb a menüszalagon két egyszerűen elérhető helyen, a Kezdőlap lap Szerkesztés csoportjában és a Képletek lap Függvénytár csoportjában található.

Ha kijelöl egy cellát egy numerikus értékekből álló tartomány jobb oldalán vagy alatt, majd az AutoSzum gombra kattint, az Excel automatikusan beleveszi az adott tartományt a képletbe, és kiszámítja az értékeket.

Ha például gyorsan ki szeretné számítani a januárra eső számok összegét, csak ki kell jelölnie a B7 cellát, majd az AutoSzum gombra kell kattintania. Színes futó keret veszi körül a B7 cellába beírt képlet kijelölt celláit. Az ENTER billentyű lenyomása után a képlet eredménye megjelenik a kijelölt cellában (B7), és a képlet láthatóvá válik a szerkesztőlécen.

A függvényt (például SZUM) alkalmazó képletekben a zárójelben megjelenő cellahivatkozás a képlet argumentuma (argumentumok: Olyan értékek, amelyeket a függvények műveletek és számítások végrehajtásához használnak. A függvénnyel használt argumentumok típusa a függvénytől függ. A függvényekben leggyakrabban használt argumentumok a számok, szöveges értékek, cellahivatkozások és nevek.). Az argumentum határozza meg, hogy a képlet milyen értékeket fog kiszámítani. A cellahivatkozásban (a példában B3:B6) szereplő kettőspont (:) azt jelzi, hogy a cellahivatkozás egy cellatartomány (tartomány: Két vagy több cella egy lapon. Az adott tartományban lehetnek szomszédos és nem szomszédos cellák is.). A zárójelek használata mindig kötelező a függvényt alkalmazó képletekben  – ezek választják el az argumentumot a képletben lévő függvénynévtől.

Ha egy képlet argumentumában tényleges értékek helyett cellahivatkozás szerepel, az Excel képes arra, hogy a hivatkozott cellák értékeinek frissítésekor automatikusan frissítse a képlet eredményét.

Nincs szükség ugyanazon képlet ismételt beírására

Ha létrehozott egy képletet, azt más cellákba másolva nem kell ugyanazt a képletet újra és újra létrehoznia.

Ha például a B7 cellában lévő képletet a szomszédos C7 cellába másolja, a cellában található képletet a program automatikusan alkalmazza az új helyen, és kiszámítja a C oszlop numerikus értékeit.

 Vissza a lap tetejére

Numerikus értékek összeadása, kivonása, szorzása vagy osztása egyszerű képlettel

Egyszerű képlet esetén értékek és matematikai operátorok beírásával számíthatja ki az értékeket. Az értékeknek közvetlenül a képletbe történő beírása helyett ugyanakkor arra is lehetősége van, hogy hivatkozzon a kiszámítani kívánt értékeket tartalmazó cellákra. A képletekben cellahivatkozásokat (cellahivatkozás: A munkalapcella helyét kijelölő koordinátapár. A B oszlop és a 3. sor találkozásánál lévő cella hivatkozása például B3.) alkalmazva biztosítható, hogy a képlet számítási eredménye az értékekben történt módosításoknak megfelelően automatikusan frissüljön.

1. Egy munkalapon kattintson arra a cellára, amelybe a képletet be szeretné írni.
2. A képletet kezdje az = karakterekkel.
3. Az első numerikus érték beírásához tegye a következők egyikét:
   • Írja be a használni kívánt értékét.

      Tipp   Írja be például a 10 értéket.

   • Jelölje ki a használni kívánt értéket tartalmazó cellát.

      Tipp   Jelölje ki például az A1 cellát.

4. A használni kívánt matematikai operátor beírásához válasszon az alábbi lehetőségek közül:
   • A képlet értékeinek hozzáadásához, azaz pluszjel (+) használatához írja be a következőt: +.
   • A képlet értékeinek kivonásához, azaz mínuszjel (-) használatához írja be a következőt: -.
   • A képlet értékeinek szorzásához, azaz csillagkarakter (*) használatához írja be a következőt: *.
   • A képlet értékeinek osztásához, azaz perjel (/) használatához írja be a következőt: /.
5. A következő numerikus érték beírásához tegye a következők egyikét:
   • Írja be a használni kívánt értékét.

      Tipp   Írja be például az 5 értéket.

   • Jelölje ki a használni kívánt értéket tartalmazó cellát.

      Tipp   Jelölje ki például a B1 cellát.

6. Ismételje meg a 4–5. lépést minden olyan további matematikai operátor és érték esetében, amelyet szerepeltetni kíván a képletben.

    Tipp   Ha valamely operátort előnyben szeretne részesíteni a számításban, tegye az adott operátort zárójelbe. Írja be például az =(10+5)*2 vagy az =(A1+B1)*C1 képletet.

7. Ha elkészült a képlet, nyomja le az ENTER billentyűt.

   Alapértelmezés szerint a képlet eredménye a kijelölt cellában, a képlet maga pedig a szerkesztőlécen jelenik meg.

 Vissza a lap tetejére

Egy oszlop vagy sor numerikus értékeinek összeadása a SZUM függvénnyel

Ha egy sorban vagy oszlopban szereplő numerikus értékek összegére kíváncsi, nem kell beírnia manuálisan az összes értéket egy képletbe. Ehelyett használhat egy, a SZUM függvényt alkalmazó előre definiált képletet.

1. Egy munkalapon kattintson az összeadni kívánt numerikus értékek alatt vagy attól jobbra elhelyezkedő cellára.
2. Kattintson a Kezdőlap lap Szerkesztés csoportjában az AutoSzum gombra.

    Tipp   Az AutoSzum a Képletek lap Függvénytár csoportjában is elérhető.

3. Nyomja le az ENTER billentyűt a SZUM függvény eredményének a kijelölt cellában történő megjelenítéséhez.

   A képlet maga a szerkesztőlécen látható.

 Tipp   Ha gyorsan szeretné összeadni egy oszlop értékeit, érdemes lehet az adatokat egy Excel-táblázatba helyezni. Az Excel-táblázatokban egy teljes sort is hozzáadhat, így azonnal összesítheti egy oszlop értékeit. További információkat az Excel-táblázatok – áttekintés című témakörben találhat.

 Vissza a lap tetejére

Képlet kitöltése szomszédos cellákba

Ha egy képletet a szomszédos cellákba (sorba vagy oszlopba) másol, a program automatikusan alkalmazza a képletet, és kiszámítja a megfelelő sorban vagy oszlopban található értékeket.

1. Jelölje ki egy munkalapon azt a cellát, amelyik a szomszédos cellákban kitölteni kívánt képletet tartalmazza.
2. Húzza végig a kitöltőnégyzetet (kitöltőjel: A kijelölés jobb alsó sarkában lévő fekete négyzet. Ha az egérrel a kitöltőjelre mutat, az egérmutató fekete szálkeresztre változik.) a kitölteni kívánt cellákon.

    Megjegyzés:   A kitöltőjel alapértelmezés szerint látható, ha azonban nem jelenik meg, külön engedélyeznie kell azt az Excel beállításai között.

   Erről további részleteket A kitöltőjel megjelenítése vagy elrejtése című témakörben találhat.

3. Kattintson az Automatikus kitöltési lehetőségek gombra, így a megfelelő beállításra kattintva kiválaszthatja a kijelölés kitöltésének a módját.

 Megjegyzés:   Ha nincs engedélyezve az automatikus munkafüzet-számítás, a program nem számítja ki újra a képleteket a cellák kitöltésekor. A munkafüzet számítási beállításainak ellenőrzéséhez hajtsa végre a következő lépéseket:

1. Kattintson a Microsoft Office gombra , kattintson Az Excel beállításai gombra, majd válassza a Képletek kategóriát.
2. Tekintse meg a Számítási beállítások csoport Munkafüzet kiszámítása csoportjában szereplő beállításokat.
   • Automatikus:  A képletek újraszámítása automatikusan megtörténik.
   • Automatikus, az adattáblákat kivéve:  A képletek újraszámítása automatikusan megtörténik, kivéve ha a képlet egy adattábla (adattábla: Olyan cellatartomány, amely megmutatja, hogy milyen eredményeket kap, ha egy vagy több képletbe különböző értékeket helyettesít be. Kétféle adattábla létezik: az egyváltozós és a kétváltozós tábla.) része.
   • Manuális:  A képletek automatikus újraszámítása nem történik meg.
   • Munkafüzet értékeinek újraszámítása mentés előtt:  Ez a beállítás csak akkor érhető el, ha a Munkafüzet kiszámítása beállítás értéke Manuális. Ha a jelölőnégyzet be van jelölve, a képletek automatikus újraszámítása a munkafüzet mentéséig nem történik meg. Ne feledje, hogy számos művelet okozhatja a munkafüzet mentését, így például a Küldés parancs használata.

Tippek

• Az aktív cellának a szomszédos cellában lévő képlettel való kitöltéséhez a Kitöltés parancsot (Kezdőlap lap, Szerkesztés csoport) vagy a CTRL+D (a képletet tartalmazó cella alatti cella kitöltése), illetve a CTRL+R (a képletet tartalmazó cellától jobbra található cella kitöltése) billentyűkombinációt is használhatja.
• A képlet kitöltését automatikusan elvégezheti lefelé haladva minden olyan cellára vonatkozóan, amelyre szükséges, ha duplán kattint a képletet tartalmazó első cella kitöltőnégyzetére. Tegyük fel például, hogy numerikus értékek szerepelnek az A1:A15 és a B1:B15 cellákban, és az =A1+B1 képletet a C1 cellába írja be. Ha ezt a képletet a C2:C15 cellákba szeretné másolni (azaz C2=A2+B2, C3=A3+B3 stb.), jelölje ki a C1 cellát, és kattintson duplán a kitöltőnégyzetre.
• Ha a képletkitöltés még ennél is gyorsabb módját keresi, célszerű lehet az adatokat egy Excel-táblázatba helyezni. Az Excel-táblázatokban akár egyetlen képlet beírásával létrehozhat egy kiszámított oszlopot, az Excel ugyanis az egész oszlopra automatikusan alkalmazza az adott képletet. További információkat az Excel-táblázatok – áttekintés című témakörben találhat.

 Vissza a lap tetejére