Képletek – áttekintés

A képletek olyan egyenletek, amelyek a munkalapon szereplő értékekkel számításokat hajtanak végre. A képletet egyenlőségjellel (=) kell kezdeni. A következő képlet például a három kétszereséhez hozzáad ötöt.

=5+2*3

A képlet a következők bármelyikét is tartalmazhatja: függvények (függvény: Előre megírt képlet, amely megadott érték(ek) segítségével végrehajt egy műveletet, és egy vagy több értéket eredményez. A függvények segítségével a munkalapon lévő képleteket egyszerűsítheti és rövidítheti, főleg azokat, amelyek hosszú és összetett számításokat hajtanak végre.), hivatkozások, műveleti jelek (műveleti jel (operátor): Egy kifejezésben végrehajtandó számítást maghatározó jel vagy szimbólum. Léteznek matematikai, összehasonlítási, logikai és hivatkozási műveleti jelek.) és állandók (állandó: Olyan érték, amely nem számítás eredménye, így nem is változik. A 210 számérték és a „Negyedéves kereset” értékek például állandók. A kifejezések, illetve a kifejezésekből származó értékek nem állandók.).


A képlet részei

A képlet részei
1. Függvények: A PI() függvény a pi értékét (3,142...) adja vissza.
2. Hivatkozások: Az A2 az A2 cellában lévő értéket adja vissza.
3. Állandók: a képletbe közvetlenül beírt számok vagy szövegelemek, például 2.
4. Műveleti jelek: a ^ (kalap) operátor a hatványozás, a * (csillag) a szorzás műveleti jele.

Tartalom


Állandók használata képletekben

Az állandó olyan érték, amelyet nem kell kiszámítani. Például a 2008.10.9. dátum, a 210 szám és a „Negyedévi bevétel” szöveg mind állandó. A kifejezés vagy a kifejezés eredményeként kapott érték nem állandó. Ha a képletben cellahivatkozások helyett állandó értékeket használ (például =30+70+110), az eredmény csak akkor változik, ha módosítja a képletet.

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

Műveleti jelek használata képletekben

Az operátorok vagy műveleti jelek határozzák meg a képlet elemein végrehajtandó számítási műveleteket. Az alkalmazás bizonyos alapértelmezés szerinti sorrendben hajtja végre a számításokat, ez a sorrend azonban megváltoztatható zárójelek segítségével.

Operátortípusok

Az Excel a következő négy operátortípust tartalmazza: számtani, összehasonlító, szövegösszefűző és hivatkozási operátor.

Számtani műveleti jelek

A számtani alapműveletek (például összeadás, kivonás, szorzás) végrehajtására, számok kombinálására és számszerű eredmények kiszámítására az alábbi számtani műveleti jeleket használhatja:

Számtani műveleti jel Jelentés Példa
+ (pluszjel) Összeadás 3+3
– (mínuszjel) Kivonás
Ellentett képzése
3–1
–1
* (csillag) Szorzás 3*3
/ (törtjel) Osztás 3/3
% (százalékjel) Százalék 20%
^ (kalap) Hatványozás 3^2

Összehasonlító operátorok

Az alábbi operátorokkal két értéket hasonlíthat össze. Az összehasonlítás eredménye IGAZ vagy HAMIS logikai érték lesz.

Összehasonlító operátor Jelentés Példa
= (egyenlőségjel) Egyenlő A1=B1
> (nagyobb, mint jel) Nagyobb A1>B1
< (kisebb, mint jel) Kisebb A1<B1
>= (nagyobb vagy egyenlő jel) Nagyobb vagy egyenlő A1>=B1
<= (kisebb vagy egyenlő jel) Kisebb vagy egyenlő A1<=B1
<> (nem egyenlő jel) Nem egyenlő A1<>B1

Az eredmény az IGAZ vagy a HAMIS logikai érték lesz.

Szövegösszefűző operátor

Az ampersand (&) szövegoperátorral két vagy több szöveget egyesíthet vagy fűzhet egyetlen szövegrésszé.

Szövegösszefűző Jelentés Példa
& (és-jel) Két szöveges értéket kapcsol (fűz) össze, és folytonos szöveges értéket ad eredményül "munka"&"lap"

Hivatkozási operátorok

Az alábbi operátorokkal cellák tartományait egyesítheti számítások céljából.

Hivatkozási operátor Jelentés Példa
: (kettőspont) Tartományoperátor, amely a két hivatkozás közötti összes cellára (beleértve a két hivatkozást is) egyetlen hivatkozást eredményez B5:B15
; (pontosvessző) Egyesítő operátor, amely több hivatkozást egyesít egyetlen hivatkozásban SZUM(B5:B15;D5:D15)
  (szóköz) Metszet operátor, amely a két hivatkozás közös cellájára egyetlen hivatkozást hoz létre B7:D7 C6:C8

Műveletek végrehajtási sorrendje képletekben

Bizonyos esetekben befolyásolja a képlet eredményét, hogy milyen sorrendben történnek a számítások, ezért fontos, hogy megértse, az alkalmazás hogyan állapítja meg a sorrendet, és hogy ezt hogyan lehet módosítani úgy, hogy a kívánt eredményt kapja.

Számítási sorrend

A képletekben a számítás adott sorrendben történik. Az Excelben a képlet mindig egyenlőségjellel (=) kezdődik. Ez jelzi az Excel számára, hogy a következő karakterek képletet alkotnak. Az egyenlőségjelet a számítandó elemek (operandusok) követik, amelyeket számítási operátorok választanak el egymástól. Az Excel a képletet balról jobbra haladva a matematikai szabályoknak megfelelően értékeli ki.

Végrehajtási sorrend

Ha egyetlen képletben több műveleti jelet vagy operátort ad meg, az Excel a műveleteket a következő táblázat szerinti sorrendben hajtja végre. A képlet azonos prioritású műveleteit (például szorzás és osztás) az Excel balról jobbra haladva értékeli ki.

Operátor vagy műveleti jel Leírás

: (kettőspont)

  (szóköz)

; (pontosvessző)

Hivatkozási operátorok
Ellentett képzése (például –1)
% Százalék
^ Hatványozás
* és / Szorzás és osztás
+ és – Összeadás és kivonás
& Karaktersorozatok összefűzése
=
<>
<=
>=
<>
Összehasonlítás

Zárójelek használata

A végrehajtási sorrend módosításához az elsőnek kiértékelni kívánt képletrészt írja zárójelek közé. Például a következő képlet eredménye 11 lesz, mivel az Excel a szorzást az összeadás előtt hajtja végre. A képlet összeszorozza a 2-t a 3-mal, majd hozzáad 5-öt.

=5+2*3

Ha viszont a szintaxis módosításához zárójeleket használ, akkor az Excel összeadja az 5-öt és a 2-t, majd az eredményt megszorozza 3-mal, amelynek a végeredménye 21.

=(5+2)*3

Az alábbi példában a képlet első részét magába foglaló zárójel hatására az Excel először a B4+25 értékét számítja ki, és csak azután osztja el a D5, E5 és F5 cella összegével.

=(B4+25)/SZUM(D5:F5)

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

Függvények és beágyazott függvények használata képletekben

A függvények olyan előre definiált képletek, amelyek argumentumnak nevezett különleges értékek használatával számításokat hajtanak végre adott sorrendben vagy felépítés szerint. A függvények segítségével egyszerű vagy összetett számításokat is végezhet.

A függvények szintaxisa

Az alábbi példa egy függvény szintaxisát szemlélteti. A példában a KEREKÍTÉS függvény az A10 cella értékét kerekíti.


A függvény felépítése

A függvény felépítése
1. Struktúra. A függvény egyenlőségjellel (=) kezdődik, ezt követi a függvény neve, a nyitó zárójel, a függvény argumentumai egymástól pontosvesszővel elválasztva és a záró zárójel.
2. A függvény neve. A függvények listáját kapja, ha kijelöl egy cellát, és lenyomja a SHIFT+F3 billentyűkombinációt.
4. Argumentummagyarázat. A képlet beírásakor megjelenik a képlet szintaxisát és argumentumait összefoglaló elemleírás. A =ROUND( karakterek beírásakor például megjelenik az elemleírás. Az elemleírások csak a beépített függvényeknél jelennek meg.

Függvények megadása

Függvényt tartalmazó képlet készítésénél a Függvény beszúrása párbeszédpanel segítségével adhat meg munkalapfüggvényeket. Amikor a függvényt beírja a képletbe, a Függvény beszúrása párbeszédpanel megjeleníti a függvény nevét, összes argumentumát, a függvény és argumentumai leírását, a függvény és az egész képlet aktuális értékét.

A képletek egyszerűbb létrehozása és szerkesztése, illetve a beírási és szintaxishibák minimális szintre csökkentése érdekében érdemes a képletek automatikus kiegészítését használni. Amikor egy = jelet (egyenlőségjelet), majd kezdőbetűket vagy megjelenítési eseménykódot ír be, a Microsoft Office Excel a cella alatt egy dinamikus legördülő listában megjeleníti a beírt betűknek vagy eseménykódnak megfelelő, érvényes függvényeket, argumentumokat és neveket. Ezután beillesztheti a képletbe a legördülő lista valamelyik elemét.

Függvények egymásba ágyazása

Bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy az egyik függvényt a másik függvény egyik argumentumaként (argumentumok: Olyan értékek, amelyeket a függvények műveletek és számítások végrehajtásához használnak. A függvénnyel használt argumentumok típusa a függvénytől függ. A függvényekben leggyakrabban használt argumentumok a számok, szöveges értékek, cellahivatkozások és nevek.) használja. A következő képlet például beágyazott ÁTLAG függvényt használ, és az eredményt az 50 értékkel hasonlítja össze.

Beágyazott függvény

1. Az ÁTLAG és a SZUM függvény a HA függvénybe van ágyazva.

Érvényes visszaadott értékek:       Amikor beágyazott függvényt argumentumként használ, annak ugyanolyan típusú értéket kell adnia, amilyet az argumentum használ. Ha például az argumentum IGAZ vagy HAMIS értéket ad, a beágyazott függvénynek is IGAZ vagy HAMIS értéket kell visszaadnia. Ha nem ezt teszi, a Microsoft Excel az #ÉRTÉK! hibaértéket jeleníti meg.

A beágyazási szint határértéke:        Egy képlet legfeljebb hét egymásba ágyazott függvényszintet tartalmazhat. Amikor a B függvényt az A függvény argumentumaként használja, akkor a B függvény második szintű függvény. Például az ÁTLAG és a SZUM függvény második szintű, mivel mindkettő a HA függvény argumentuma. Az ÁTLAG függvénybe ágyazott újabb függvény harmadik szintű függvény lenne, és így tovább.

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

Hivatkozások használata képletekben

A hivatkozás azonosítja a munkalap celláját vagy tartományát, és meghatározza, hogy a képletben használni kívánt értékek vagy adatok hol találhatók. Hivatkozások segítségével egy képletben a munkalap különböző részein elhelyezkedő adatokat használhatja, és egy cella értéke több képletben is előfordulhat. Hivatkozhat ugyanazon munkafüzet más lapjain lévő cellákra, vagy akár más munkafüzetek celláira is. A más munkafüzetek celláira mutató hivatkozást csatolásnak vagy külső hivatkozásnak (külső hivatkozás: Hivatkozás egy másik Excel munkafüzet munkalapján lévő cellára vagy tartományra, illetve egy másik munkafüzetben lévő definiált névre.) nevezik.

Az A1 hivatkozási stílus

Az alapértelmezés szerinti hivatkozási stílus:     Alapértelmezés szerint az Excel az A1 hivatkozási stílust használja, amely az oszlopokra betűkkel (A-tól XFD-ig, összesen 16 384 oszlop), a sorokra számmal (1-től 1 048 576-ig) hivatkozik. Ezeket a betűket és számokat sor- és oszlopazonosítónak nevezik. Cellahivatkozásnál az oszlop betűjelét és a sor számát adja meg. Például a B2 hivatkozás a B oszlop és a 2-es sor metszéspontján található cellára mutat.

Hivatkozás Megadás
Az A oszlop 10. sorában lévő cella A10
Az A oszlop 10. és 20. sora által meghatározott cellatartomány A10:A20
A B és az E oszlop 15. sora által meghatározott cellatartomány B15:E15
Az 5. sor összes cellája 5:5
Az 5-10. sorban lévő összes cella 5:10
A H oszlop összes cellája H:H
A H–J oszlop összes cellája H:J
Az A és E oszlop között a 10. sortól a 20. sorig terjedő cellatartomány A10:E20

Hivatkozás másik munkalapra:     A következő példában az ÁTLAG munkalapfüggvény az ugyanabban a munkafüzetben található Marketing nevű munkalap B1:B10 tartománya értékeinek átlagát számítja ki.


Példa munkalapra történő hivatkozásra

Hivatkozás ugyanazon munkafüzet másik munkalapjának cellatartományára
1. Hivatkozás a Marketing nevű munkalapra
2. Hivatkozás a B1 és B10 közötti (e cellákat is tartalmazó) cellatartományra
3. A munkalap-hivatkozás különválasztása a cellatartomány-hivatkozástól

A relatív, az abszolút és a vegyes hivatkozás közötti különbség

Relatív hivatkozások:     Egy képlet relatív cellahivatkozása (például A1) a képletet tartalmazó és a hivatkozott cella egymáshoz képesti elhelyezkedésén alapul. Ha a képletet tartalmazó cella helye változik, a hivatkozás is módosul. Ha a képletet lemásolja, illetve több sort vagy oszlopot tölt ki vele, a hivatkozás automatikusan igazodik ehhez. Alapértelmezés szerint az új képletek relatív hivatkozásokat használnak. Ha például a B2 cellából a B3 cellába másol egy relatív hivatkozást, az =A1 képlet =A2 képletre módosul.


Relatív hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Relatív hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Abszolút hivatkozások:     Egy képlet abszolút hivatkozása (például $A$1) mindig adott helyen található cellára mutat. Ha a képletet tartalmazó cella helye változik, az abszolút hivatkozás változatlan marad. Ha a képletet lemásolja, illetve több sort vagy oszlopot tölt ki vele, az abszolút hivatkozás nem igazodik ehhez. Alapértelmezés szerint az új képletek relatív hivatkozásokat használnak, és szükség szerint önnek kell beállítani az abszolút hivatkozást. Ha például a B2 cellából a B3 cellába másol egy abszolút hivatkozást, a képlet mindkét cellában ugyanaz lesz (=$A$1).


Abszolút hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Abszolút hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Vegyes hivatkozások:     A vegyes hivatkozás tartalma abszolút oszlop és relatív sor, vagy abszolút sor és relatív oszlop. Az abszolút oszlophivatkozás alakja $A1, $B1 stb., míg az abszolút sorhivatkozásé A$1, B$1 stb. Ha a képletet tartalmazó cella helye változik, a relatív hivatkozás módosul, míg az abszolút hivatkozás változatlan marad. Ha a képletet lemásolja, illetve több sort vagy oszlopot tölt ki vele, a relatív hivatkozás automatikusan igazodik ehhez, az abszolút hivatkozás viszont nem. Ha például a B2 cellából a C3 cellába másol egy vegyes hivatkozást, az =A$1 képlet =B$1 képletre módosul.


Vegyes hivatkozást tartalmazó másolt képlet

Vegyes hivatkozást tartalmazó másolt képlet

A háromdimenziós hivatkozási stílus

Egyszerű hivatkozás több munkalapra:    A háromdimenziós hivatkozások segítségével több munkalap ugyanazon celláinak vagy cellatartományának adatait elemezheti. A háromdimenziós hivatkozás cella- vagy tartományhivatkozásból, illetve azt megelőző munkalapnevekből áll. Az Excel a hivatkozás kezdő és záró neve közötti munkalapokat használja fel a számításhoz. Például az =SZUM(Munka2:Munka13!B5) a Munka2 és a Munka13 közötti munkalapok (őket is beleértve) B5 cellájának értékét adja össze.

Munkalapok áthelyezésének, másolásának, beszúrásának, illetve törlésének következményei:     A következő példák bemutatják, mi történik, ha áthelyez, lemásol, beszúr vagy töröl háromdimenziós hivatkozásokban szereplő munkalapokat. A példa az =SZUM(Munka2:Munka6!A2:A5) képletet használja, amely a Munka2 és Munka6 munkalapok közötti valamennyi lap A2:A5 tartományában található értékeket összegzi.

  • Beszúrás vagy másolás:        Ha új lapokat szúr be vagy másol a Munka2 és a Munka6 lap közé, akkor az új lapokon a hivatkozott cellatartományban (A2:A5) lévő értékek is szerepelni fognak a számításban.
  • Törlés:        Ha lapokat töröl a Munka2 és a Munka6 lap közötti laptartományból, akkor ezek értékei nem vesznek részt a számításban.
  • Áthelyezés:        Ha a munkafüzet Munka2 és a Munka6 lap közötti laptartományából lapokat helyez át a hivatkozott laptartományon kívülre, akkor az azokon lévő értékek kimaradnak a számításból.
  • Zárólap áthelyezése:        Ha a Munka2 vagy a Munka6 lapot a munkafüzeten belül áthelyezi, akkor a számításban szereplő laptartományt az új helyzetű lapok határozzák meg.
  • Zárólap törlése:        Ha a Munka2 vagy a Munka6 lapot törli, akkor a számításban részt vevő terület az új laptartománynak megfelelő lesz.

Az S1O1 hivatkozási stílus

Használhat olyan hivatkozási stílust is, ahol a munkalap sorai és oszlopai is számozva vannak. Az S1O1 hivatkozási stílus akkor hasznos, ha a sor- és oszloppozíciók számítását makrókban (makró: Művelet vagy műveletek csoportja, amelyet feladatok automatizálására használhat. A makrók Visual Basic for Applications programozási nyelven készülnek.) végzi. Az S1O1 stílusban az Excel a következő sorrendben tünteti fel a cellák helyét: "S" + a sor száma + "O" + az oszlop száma.

Hivatkozás Jelentés
S[-2]O Relatív hivatkozás (relatív hivatkozás: Valamely cella képletben megadott relatív helyzete a képletet tartalmazó cellához viszonyítva. A képlet másolásakor a hivatkozás automatikusan megváltozik. A relatív hivatkozás formája: A1.) a két sorral feljebb és ugyanabban az oszlopban lévő cellára
S[2]O[2] Relatív hivatkozás a két sorral lejjebb és két oszloppal jobbra lévő cellára
S2O2 Abszolút hivatkozás (abszolút cellahivatkozás: Képletben a cella pontos címét adja meg, a képletet tartalmazó cella helyzetétől függetlenül. Az abszolút cellahivatkozás formája: $A$1.) a második sorban és a második oszlopban lévő cellára
S[-1] Relatív hivatkozás az aktív cella fölötti teljes sorra
O Abszolút hivatkozás az aktuális sorra

Amikor makrót rögzít, az Excel néhány parancsot S1O1 hivatkozási stílussal rögzít. Ha például az AutoSzum gombra kattintás parancsot rögzíti makróként olyan képlet beszúrására, amely cellatartományt összegez, az Excel a képletet az S1O1 (nem pedig az A1) hivatkozás segítségével rögzíti.

Az S1O1 hivatkozási stílus be- és kikapcsolható: ehhez jelölje be az S1O1 hivatkozási stílus jelölőnégyzetet (vagy törölje annak jelölését) a Képletekkel végzett munka csoportban (válassza a Microsoft Office gombra Gombkép kattintva megnyitható Az Excel beállításai párbeszédpanel Képletek kategóriáját).

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

Nevek használata képletekben

A cellák, a cellatartományok, a képletek, az állandók (állandó: Olyan érték, amely nem számítás eredménye, így nem is változik. A 210 számérték és a „Negyedéves kereset” értékek például állandók. A kifejezések, illetve a kifejezésekből származó értékek nem állandók.) és az Excel-táblázatok azonosítására nevek (név: Olyan szó vagy karaktersorozat, amely egy cellát, cellák egy tartományát, egy képletet vagy egy állandó értéket jelöl. A nehezen megjegyezhető tartománymeghatározások (például Eladások!C20:C30) helyett könnyen érthető neveket célszerű használni (például Termékek).) is létrehozhatók. A nevek leíró rövidítések, amelyekkel megkönnyíti a cellahivatkozások (cellahivatkozás: A munkalapcella helyét kijelölő koordinátapár. A B oszlop és a 3. sor találkozásánál lévő cella hivatkozása például B3.), az állandók (állandó: Olyan érték, amely nem számítás eredménye. A 210 számérték és a „Negyedéves kereset” kifejezés például állandók. A kifejezések, illetve a kifejezésekből származó értékek nem állandók.), a képletek (képlet: Egy adott cellában lévő értékek, cellahivatkozások, nevek, függvények vagy operátorok (műveleti jelek) sorozata, amelyek együttesen új értéket hoznak létre. A képletek mindig egyenlőségjellel (=) kezdődnek.) és a táblázatok (táblázat: Adott tárggyal kapcsolatos adatok gyűjteménye, amely rekordokban (sorokban) és mezőkben (oszlopokban) tárolódik.) céljának megértését, ami nem feltétlenül egyszerű első pillantásra. Az alábbiakban néhány egyszerű példa található a nevekre és arra, hogy ezek hogyan tehetik világosabbá a tartalmat és egyszerűbbé a megértést.

Példa típusa Név nélkül Névvel
Hivatkozásként =SZUM(C20:C30) =SZUM(ElsőNegyedéviEladások)
Állandó =SZORZAT(A5;8,3) =SZORZAT(Ár;áfa)
Képlet =SZUM(FKERES(A1;B1:F20;5;HAMIS);-G5) =SZUM(Készletszint;-Rendelés_összege)
Táblák C4:G36 =Csúcseladás06

Névtípusok

Sokféle nevet lehet létrehozni, illetve használni.

Definiált név:     Cellát, cellatartományt, képletet vagy állandót azonosító név. Létrehozhat saját neveket, illetve bizonyos esetekben, például nyomtatási terület beállítása esetén maga az Excel hoz létre definiált nevet.

Táblanév:     Excel-táblázat neve; a táblázat rekordokban (sorokban) és mezőkben (oszlopokban) tárolt, konkrét témával kapcsolatos adatok gyűjteménye. Excel-táblázat beillesztése esetén az Excel létrehozza a „Tábla1”, „Tábla2” stb. alapértelmezett nevek egyikét, ezt azonban módosíthatja, így érthetőbbé teheti őket. További tájékoztatás az Excel-táblázatokról a Strukturált hivatkozások használata Excel-táblázatokban című részben található.

Nevek létrehozása és megadása

Név létrehozásának lehetséges módjai:

  • A szerkesztőléc Név mezője:     Ez leginkább egy kijelölt tartomány munkafüzetszintű nevének létrehozására használható.
  • Név létrehozása kijelöléssel:    Egyszerűen létrehozhat neveket meglévő sor- és oszlopfeliratokból a cellák munkalapon való kijelölésével.
  • Új név párbeszédpanel:     Ezt akkor célszerű használni, ha több lehetőséget kíván kihasználni a név létrehozásakor, például helyi munkalapszintű beállításokat szeretne megadni vagy megjegyzést szeretne fűzni a névhez.

 Megjegyzés:   Alapértelmezés szerint a nevek abszolút cellahivatkozást (abszolút cellahivatkozás: Képletben a cella pontos címét adja meg, a képletet tartalmazó cella helyzetétől függetlenül. Az abszolút cellahivatkozás formája: $A$1.) használnak.

Név megadásának lehetséges módjai:

  • Begépelés:     A név beírása például egy képlet argumentumaként.
  • Automatikus képletkiegészítés használata:     Az automatikus képletkiegészítés legördülő listájában automatikusan megjelennek az alkalmazható nevek.
  • Kiválasztás a Felhasználás képletben listából:    Kiválaszthat egy definiált nevet a Képletek lap Definiált nevek csoportjának Felhasználás képletben parancsa alatt elérhető listából.

További tájékoztatás a Nevek használata a képletek egyértelművé tételére című témakörben olvasható.

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

Tömbképletek és tömbállandók

A tömbképlet egy vagy több számítási művelet végrehajtása után egy vagy több eredményt ad vissza. A tömbképletek a műveleteket a tömbargumentumoknak nevezett kettő vagy több értékhalmazon hajtják végre. A tömbargumentumok mindegyikének azonos számú sort és oszlopot kell tartalmaznia. Tömbképleteket a többi képlethez hasonlóan lehet létrehozni azzal a különbséggel, hogy tömbképlet beviteléhez a CTRL+SHIFT+ENTER billentyűket kell megnyomni. A beépített függvények némelyike tömbképlet, és hogy helyes eredményt kapjon, tömbként kell őket beírnia.

Tömbállandókat akkor használ hivatkozások helyett, ha ez célszerűbb, mint az állandó értékeknek a munkalapon külön cellákba történő beírása.

Tömbképlet használata egy vagy több eredmény kiszámítására

Tömbképlet (tömbképlet: Olyan képlet, amely több műveletet hajt végre egy vagy több értékkészleten, majd egy vagy több eredményt ad vissza. A tömbképletek kapcsos zárójelek ( { } ) között találhatók, bevitelükhöz a CTRL+SHIFT+ENTER billentyűkombinációt kell használni.) beírásakor a Microsoft Excel a képletet automatikusan kapcsos zárójelek közé helyezi.

Egyetlen eredmény kiszámolása:        Az ilyen típusú tömbképlet egyszerűbbé teszi a munkalapmodellt egyetlen tömbképlettel helyettesítve a különféle képleteket.

A következő képlet például anélkül számolja ki a részvények mennyisége és egységára által megadott tömb teljes értékét, hogy egy külön sort használna az egyes részvények értékének kiszámolásához és megjelenítéséhez.


Egyetlen eredményt adó tömbképlet

Egyetlen eredményt adó tömbképlet

Ha az ={SZUM(B2:C2*B3:C3)} képlet tömbképletként írja be, minden egyes részvényre megszorozza a Mennyiség és az Egységár értékét, majd összeadja a szorzatokat.

Több eredmény kiszámolása:        Bizonyos munkalapfüggvények az értékek tömbjét adják vissza eredményként, vagy argumentumukként igénylik az értékek tömbjét. Több eredmény tömbképlettel történő kiszámolásához a tömböt a cellák olyan tartományába kell beírni, amelybe a sorok és oszlopok száma azonos a tömb argumentumaival.

Ha például adva van három hónap sorozatához (A oszlop) három forgalmi adat (B oszlop), a TREND függvény kiszámolja a forgalmi adatok lineáris trendjét. A képlet összes eredményének megjelenítéséhez a képletet a C oszlop három cellájába kell bevinni (C1:C3).


Több eredményt adó tömbképlet

Több eredményt adó tömbképlet

Amikor a =TREND(B1:B3;A1:A3) képletet tömbképletként viszi be, a három forgalmi érték és a három hónap alapján három eredményt (22196, 17079 és 11962) kap.

A tömbállandók használata

Szokásos képletbe beírhatja az értéket tartalmazó cellára mutató hivatkozást vagy magát az értéket, utóbbi esetben az értéket állandónak (állandó: Olyan érték, amely nem számítás eredménye, így nem is változik. A 210 számérték és a „Negyedéves kereset” értékek például állandók. A kifejezések, illetve a kifejezésekből származó értékek nem állandók.) nevezik. Ehhez hasonlóan a tömbképletbe beírhat tömbre mutató hivatkozást vagy magukat a cellákban lévő értékeket, ez utóbbit tömbállandónak is nevezik. A tömbképletek ugyanúgy fogadják az állandókat, mint a szokásos képletek, de a beírásuk adott formátumot igényel.

A tömbállandók számokat, szöveget, logikai értékeket (pl. IGAZ vagy HAMIS) és hibaértékeket (pl. #HIÁNYZIK) tartalmazhatnak. Ugyanabban a tömbállandóban lehetnek különböző típusú értékek is, például {1.3.4;IGAZ.HAMIS.IGAZ}. A tömbállandókban szereplő számok formátuma egész, tizedes tört vagy tudományos (normál alakú) lehet. A szöveget idézőjelek közé kell tenni, például "Kedd".

A tömbállandók nem tartalmazhatnak cellahivatkozást, eltérő hosszúságú oszlopokat és sorokat, képleteket, valamint $ (dollárjel) és % (százalékjel) karaktert.

Tömbállandók létrehozásakor ügyeljen az alábbiakra:

  • A tömbállandók kapcsos zárójelek ( { } ) között helyezkednek el.
  • A különböző oszlopokban lévő értékeket ponttal (.) kell elválasztani. Például a 10, 20, 30, és 40, tömbként így írandó be {10.20.30.40}. Ez a tömbállandó egy 1x4-es tömbként ismert, és egyenértékű egy 1 soros és 4 oszlopos hivatkozással.
  • A különböző sorokban lévő értékeket pontosvesszővel (;) kell elválasztani. Például, ha a 10, 20, 30, 40 értéket szeretné ábrázolni az egyik sorban és a közvetlenül alatta lévő sorban az 50, 60, 70, 80 értéket, akkor egy 2x4-es tömbállandót írjon be: {10.20.30.40;50.60.70.80}.

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

 
 
Hatókör:
Excel 2007