Access-adatok áthelyezése SQL Server-adatbázisba a Továbbfejlesztő varázsló használatával

Idővel a legtöbb adatbázis-alkalmazás mérete megnövekszik, szerkezete összetettebb lesz, és egyre több felhasználót kell kiszolgálnia. Minden Microsoft Office Access-alapú alkalmazás életciklusában eljöhet az a pillanat, amikor a teljesítmény, a méretezhetőség, a rendelkezésre állás, a biztonság, a megbízhatóság és a helyreállíthatóság optimalizálása érdekében felmerül a Microsoft SQL Server-adatbázissá való továbbfejlesztése.

Tartalom


A Microsoft Office Access-adatbázisok továbbfejlesztése

Továbbfejlesztésen azt az eljárást értjük, amikor az adatbázis-objektumokat (adatbázis-objektumok: Az Access adatbázisok objektumai lehetnek többek között a táblák, lekérdezések, űrlapok, jelentések, lapok, makrók és modulok. Az Access projektek objektumai űrlapok, jelentések, lapok, makrók és modulok lehetnek.) (vagy egy részüket) Access-adatbázisból új vagy meglévő SQL Server-adatbázisba, illetve új Access-projektbe (Microsoft Access-projekt: Olyan Access-fájl, amely Microsoft SQL Server-adatbázishoz kapcsolódik, és ügyfél/kiszolgáló alkalmazások létrehozására használják. A projektfájlok nem tartalmaznak adatokat, sem adatdefiniálással megadható objektumokat (például táblákat vagy nézeteket).) (.adp) telepítjük át.

Az adatbázis SQL Server-adatbázissá való továbbfejlesztésének előnyei

  • Nagy teljesítmény és méretezhetőség:    Sok esetben az SQL Server nagyobb teljesítményt nyújt, mint egy Access-adatbázis. Támogatja például az igen nagy, terabájtokban mérhető adatbázisokat, ez a méret lényegesen nagyobb, mint az Access-adatbázisok jelenlegi két gigabájtnyi méretkorlátja. Az SQL Server emellett rendkívül hatékonyan működik, mert párhuzamosan dolgozza fel a lekérdezéseket (a felhasználói kérések kezeléséhez egy folyamaton belül több natív szálat használ), és újabb felhasználók felvétele esetén minimalizálja a memóriabővítés szükséges mértékét.
  • Nagyobb rendelkezésre állás:    Az SQL Server lehetővé teszi az adatbázis dinamikus – növekményes vagy teljes – biztonsági mentését használat közben, ezért nem kell kényszerítenie a felhasználókat az adatbázisból való kilépésre, ha az adatokról biztonsági másolatot szeretne készíteni.
  • Nagyobb biztonság:    Az SQL Server megbízható kapcsolatot használva együttműködik a Windows rendszerbiztonsági szolgáltatásaival, és mindkét biztonsági rendszer előnyeit kihasználva integrált hozzáférést nyújt a hálózathoz és az adatbázishoz. Ez lényegesen leegyszerűsíti az összetett biztonsági sémák felügyeletét.
  • Azonnali helyreállíthatóság:    A rendszer meghibásodásakor (például az operációs rendszer összeomlása vagy áramszünet esetén) az SQL Server – automatikus helyreállító mechanizmusa révén, rendszergazdai beavatkozás nélkül – néhány perc alatt visszaállítja az adatbázist legutolsó konzisztens állapotába.
  • Kiszolgálóalapú feldolgozás:    Az SQL Server alkalmazást ügyfél–kiszolgáló konfigurációban használva csökkenthető a hálózati forgalom, mert a rendszer előbb a kiszolgálón feldolgozza az adatbáziskéréseket, és csak az után küldi el az eredményt az ügyfélnek. Általában sokkal hatékonyabb, ha a feldolgozást a kiszolgáló végzi, különösen nagyméretű adathalmazok esetében.

Az alkalmazás felhasználó által definiált függvények (felhasználó által definiált függvény: Bemeneti paraméterek alapján az eredményeket tárolt eljáráshoz hasonlóan visszaadó függvény. Típusai: skaláris (több utasítás, egy visszaadott érték), inline (egy utasítás, frissíthető táblaérték) és táblafüggvény (több utasítás, táblaérték).), tárolt eljárások (tárolt eljárás: SQL-utasítások és folyamatvezérlő utasítások előre lefordított gyűjteménye, amelyet adott néven tárolnak és egy egységként kerül feldolgozásra. A tárolás SQL-adatbázisban történik, és az utasítások az alkalmazásokból egyetlen hívással futtathatók.) és triggerek (trigger: Speciális tárolt eljárás, amely egy adott tábla adatainak módosulásakor automatikusan végrehajtásra kerül. A triggereket legtöbbször a hivatkozások épségének, illetve a különböző táblákon lévő, logikailag kapcsolódó adatok következetességének megőrzése érdekében hozzák létre.) használatával az ügyfél helyett a kiszolgálón, központilag tárolhatja és oszthatja meg az alkalmazáslogikát, az üzleti algoritmusokat és szabályokat, az összetett lekérdezéseket, az adatérvényesítési szabályokat és a hivatkozási integritás kódját.

A továbbfejlesztés módjai

A Továbbfejlesztő varázsló az adatbázis-objektumokat és a bennük tárolt adatokat az adott Access-adatbázisból új vagy meglévő SQL Server-adatbázisba helyezi át.

A Továbbfejlesztő varázsló használatának három módja:

Az Access-adatbázis továbbfejlesztése előtti teendők

Mielőtt az Access-adatbázist SQL Server-adatbázissá vagy Access-projektté továbbfejlesztené, célszerű elvégezni az alábbi műveleteket:

  • Készítsen biztonsági másolatot az adatbázisról:     Jóllehet a Továbbfejlesztő varázsló egyetlen adatot vagy adatbázis-objektumot sem távolít el az Access-adatbázisból, a továbbfejlesztés előtt célszerű biztonsági másolatot készíteni az adatbázisról.
  • Biztosítson elegendő lemezterületet:     A továbbfejlesztett adatbázist majdan tartalmazó eszközön elegendő szabad lemezterületnek kell lennie. A Továbbfejlesztő varázsló akkor a leghatékonyabb, ha bőséges lemezterület áll a rendelkezésére.
  • Hozzon létre egyedi indexeket:     A csatolt táblák csak akkor fejleszthetők tovább az Access alkalmazásban, ha egyedi indexük van. A Továbbfejlesztő varázsló képes a meglévő egyedi indexek továbbfejlesztésére, de újat nem tud létrehozni. Ha tovább szeretné fejleszteni a táblákat, a művelet előtt az összes Access-táblát lássa el egyedi indexszel.
  • Rendeljen magához megfelelő jogosultságokat az SQL Server-adatbázishoz:
    • Meglévő adatbázisok továbbfejlesztéséhez CREATE TABLE és CREATE DEFAULT engedélyek szükségesek.
    • Új adatbázis felépítéséhez CREATE DATABASE engedélyre, valamint a mesteradatbázis rendszertábláihoz SELECT engedélyre van szükség.

Az Access 2007 Továbbfejlesztő varázsló a Microsoft SQL Server 2000 és az SQL Server 2005 alkalmazással való együttműködésre van optimalizálva.

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

A Továbbfejlesztő varázsló használata

  • Kattintson az Adatbáziseszközök lap Adatok áthelyezése csoportjában az SQL Server gombra.

Elindul a Továbbfejlesztő varázsló.



1. lépés: Választás meglévő vagy új adatbázisba való továbbfejlesztés között

A varázsló első lapján adja meg, hogy az Access-adatbázist létező SQL Server-adatbázisba szeretné-e továbbfejleszteni, vagy új SQL Server-adatbázist hoz létre.

MegjelenítésAz ODBC-adatforrásokról röviden

Az adatforrás adatok olyan forrása, amely az adatokhoz való hozzáféréshez szükséges kapcsolati információkkal van társítva. Ilyen adatforrás lehet például az Access, az SQL Server, az Oracle RDBMS, illetve számolótáblák és szövegfájlok. A kapcsolati információk magukba foglalhatják a kiszolgáló helyét, az adatbázis nevét, a bejelentkezési azonosítót, a jelszót és az ODBC-illesztőprogram különféle beállításait, amelyek megadják, hogy miként kell az adatforráshoz kapcsolódni.

Az ODBC architektúrában az alkalmazás, például az Access vagy egy Microsoft Visual Basic-alapú program, csatlakozik az ODBC illesztőprogram-kezelőhöz, amely egy adott ODBC-illesztőprogram segítségével (például a Microsoft SQL ODBC-illesztőprogrammal) csatlakozik egy adatforráshoz (jelen esetben egy SQL Server-adatbázishoz). Az Accessben az ODBC-adatforrások révén olyan külső (az Access alkalmazáson kívüli) adatforrásokhoz lehet kapcsolódni, amelyekhez nincs beépített illesztőprogram.

Az ODBC-adatforrásokhoz való kapcsolódáshoz tegye a következőket:

  • Telepítse a megfelelő ODBC-illesztőprogramot az adatforrást tartalmazó számítógépre.
  • Adjon meg egy adatforrásnevet (DSN-t) az ODBC adatforrás-felügyelő használatával vagy egy Visual Basic-kódba írt kapcsolati karakterlánccal. Az előbbi esetben a kapcsolati információ a Microsoft Windows beállításjegyzékébe (korábbi nevén rendszerleíró adatbázisába) vagy egy DSN-fájlba kerül, az utóbbi esetben közvetlenül továbbítható az ODBC illesztőprogram-kezelőnek.

Gépi adatforrások

A gépi adatforrások egy adott számítógépen, a Windows beállításjegyzékében tárolják a kapcsolati információt, felhasználó által definiált néven. Ezek az adatforrások csak azon a számítógépen használhatók, amelyen definiálták őket. Lehetnek felhasználói és rendszeradatforrások. A felhasználói adatforrásokat csak az aktuális felhasználó használhatja, és csak az ő számára láthatók. A rendszeradatforrásokat minden felhasználó használhatja az adott számítógépen, azok minden felhasználó és rendszerszintű szolgáltatás számára láthatók. A gépi adatforrások különösen akkor hasznosak, ha növelni szeretné a biztonságot, ezeket ugyanis csak a bejelentkezett felhasználók használhatják, távoli felhasználók nem másolhatják őket másik számítógépre.

Fájladatforrások

A fájladatforrások (más néven DSN-fájlok) a kapcsolati információt szövegfájlban, nem a Windows beállításjegyzékében tárolják. Használatuk általában sokkal rugalmasabb, mint a gépi adatforrásoké. A fájladatforrások például bármely olyan számítógépre másolhatók, amelyen megtalálható a megfelelő ODBC-illesztőprogram, így az alkalmazások az általuk használt számítógépekhez pontos és következetes kapcsolati információkra hagyatkozhatnak. A fájladatforrások kiszolgálón is elhelyezhetők, a hálózaton több számítógép között megoszthatók, és a kapcsolati információk egy helyen, egyszerűen karbantarthatók.

A fájladatforrások megoszthatósága letiltható. Az ilyen nem megosztható adatforrások egy adott számítógépen helyezkednek el, és egy gépi adatforrásra mutatnak. Segítségükkel fájladatforrásból elérhetők meglévő gépi adatforrások.

Kapcsolati karakterláncok

A modulokban formázott kapcsolati karakterlánc megadásával kapcsolati információkat definiálhat. A kapcsolati karakterlánc a kapcsolati információkat közvetlenül az ODBC illesztőprogram-kezelőnek adja át. Ezzel az alkalmazás működését egyszerűbbé teszi, hiszen az adatbázis használatához a rendszergazdának vagy egy felhasználónak nem kell előzetesen megadnia adatforrásnevet.


  • Új adatbázis létrehozása:    Ezt a lehetőséget választva, majd a Tovább gombra kattintva az Access megjelenít egy párbeszédpanelt, amelyen megadhatja az új SQL Server-adatbázis néhány adatát.
    • Adja meg az adatbázishoz használni kívánt SQL Server nevét:     Ebbe a mezőbe írja be a használni kívánt kiszolgáló nevét.
    • Megbízható kapcsolat használata:     Megbízható kapcsolat használata esetén az SQL Server és a Windows operációs rendszer adatvédelme egyesíthető, így egyetlen bejelentkezéssel léphet be a hálózatba és az adatbázisba.
    • Bejelentkezési azonosító / Jelszó:     Ha nem használ megbízható kapcsolatot, ebbe a két mezőbe írja be egy olyan fióknak a bejelentkezési azonosítóját és jelszavát, amely CREATE DATABASE jogosultsággal rendelkezik a kiszolgálón.
    • Mi legyen a neve az új SQL Server-adatbázisnak?     Írja be az új SQL Server-adatbázis nevét. Az Access ellenőrzi a nevet, hogy nem ütközik-e egy létező adatbázisnévvel, ha igen, egy számutótaggal látja el (például sajatadatbazis1).

A szakasz tetejére

2. lépés: A továbbfejleszteni kívánt táblák kijelölése

Ebben a lépésben kijelölheti azokat a táblákat az Access-adatbázisból, amelyeket SQL Server-adatbázisba szeretne továbbfejleszteni. Jelölje ki ezeket a táblákat, majd a nyílgombokra kattintva helyezze át őket az Exportálás SQL Server-adatbázisba mezőbe. A listák között dupla kattintással is mozgathatja az elemeket.

Az Elérhető táblák mezőben látható az összes csatolt tábla neve, kivéve a már SQL Server-adatbázisban lévő SQL Server-táblákét. A továbbfejlesztéshez kijelölt SQL Server-adatbázisra mutató csatolt táblák automatikusan az Exportálás SQL Server-adatbázisba mezőben jelennek meg, és nem távolíthatók el. A navigációs ablakban (navigációs ablak: Egy Access-adatbázis vagy egy Access-projekt megnyitásakor megjelenő ablak. Az adatbázisban lévő objektumokat megjelenítő navigációs ablak testreszabásával különféle módokon rendezhetők és csoportosíthatók az objektumok.) aktuálisan nem látható táblák (például a rejtett és rendszertáblák) szintén nem jelennek meg itt.

 Tipp   Az elérhető táblák mezőjében nem láthatók azok a táblák, amelyeknek a neve a „_helyi” karakterlánccal végződik, nehogy a már továbbfejlesztett táblákat is továbbfejlessze a varázsló. Ha ezeket a táblákat mégis tovább szeretné fejleszteni ismét, a Továbbfejlesztő varázsló futtatása előtt nevezze át őket, és távolítsa el a nevükből a „_helyi” utótagot.

A szakasz tetejére

3. lépés: A továbbfejleszteni kívánt attribútumok és beállítások kijelölése

Ebben a lépésben kijelölheti, hogy mely táblaattribútumokat szeretné SQL Server-adatbázisba továbbfejleszteni. Alapértelmezés szerint az összes attribútum ki van jelölve továbbfejlesztésre.

 Megjegyzés:   Alapértelmezésként a Továbbfejlesztő varázsló az Access mezőneveit szabályos SQL Server-beli mezőnevekké, az Access adattípusait pedig megfelelő SQL Server-féle adattípusokká alakítja át.

Mely táblaattribútumokat kívánja átvinni?

Az alábbi táblázat felsorolja a továbbfejleszthető attribútumokat, és leírja hogy ezeket hogyan kezeli a Továbbfejlesztő varázsló:

Attribútum Kiválasztása esetén a varázsló művelete
Indexek

A Továbbfejlesztő varázsló továbbfejleszti az összes indexet.

A varázsló az Access-adatbázis elsődleges kulcsait SQL Server-beli indexekké alakítja át, és SQL Server-beli elsődleges kulcsokként jelöli meg őket. Ha a továbbfejlesztett SQL Server-táblákat az Access-adatbázishoz szeretné csatolni, a Továbbfejlesztő varázsló az „aaaaa” előtaggal is ellátja az index nevét. Ennek az az oka, hogy az Access a betűrendben legelső indexet választja elsődleges kulcsként a rendelkezésre álló indexek listájából, és az „aaaaa” előtag biztosítja, hogy a megfelelő indexet válassza.

Az összes többi index neve megmarad, a varázsló csak a szabálytalan karaktereket cseréli aláhúzásjelre („_”). Az egyedi és nem egyedi Access-indexek egyedi és nem egyedi SQL Server-indexek lesznek.

A csatolt táblák csak akkor fejleszthetők tovább az Access alkalmazásban, ha egyedi indexük van. A Továbbfejlesztő varázsló képes a meglévő egyedi indexek továbbfejlesztésére, de újat nem tud létrehozni. Ha a továbbfejlesztés után frissíteni szeretné a táblákban lévő adatokat, a művelet előtt az összes Access-táblát lássa el egyedi indexszel.

Érvényességi szabályok

A Továbbfejlesztő varázsló frissítési és beszúrási triggerekként (trigger: Speciális tárolt eljárás, amely egy adott tábla adatainak módosulásakor automatikusan végrehajtásra kerül. A triggereket legtöbbször a hivatkozások épségének, illetve a különböző táblákon lévő, logikailag kapcsolódó adatok következetességének megőrzése érdekében hozzák létre.) továbbfejleszti a következőket:

  • Az összes mező Kötelező tulajdonságai
  • Táblaérvényesítési szabályok
  • Rekordérvényesítési szabályok
  • Mezőérvényesítési szabályok

A trigger egy SQL Server-táblával társított Transact-SQL utasítások sorozata. Egy táblának három triggere lehet, egy-egy azokhoz a parancsokhoz (UPDATE, INSERT, DELETE), amelyek a táblában lévő adatok módosítására használhatók. A parancs végrehajtásakor a trigger automatikusan aktiválódik. A Továbbfejlesztő varázsló SQL Server-féle szabályok helyett triggereket használ a mezőszintű érvényesítéshez, mert az SQL Server-szabályok nem teszik lehetővé az egyéni hibaüzenetek megjelenítését.

Az érvényesítési szabályok és a triggerek között nem feltétlenül van pontos megfelelés. Egy-egy érvényesítési szabály akár több trigger része is lehet, míg az egyes triggerek tartalmazhatnak kódot több érvényesítési szabály működésének emulálásához.

Ha egy Access-mező Kötelező tulajdonságát „igaz” értékűre állítja, a felhasználók nem szúrhatnak be rekordokat úgy, hogy a kötelező mezőt meghagyják null értékűnek (ha a mezővel nincs alapértelmezett kötés), illetve frissítéskor nem állíthatják null értékűre a rekordokat. A Kötelező tulajdonságú mezőket a varázsló a továbbfejlesztés során olyan mezőkké alakítja át, amelyek nem teszik lehetővé Null (Null: Hiányzó vagy ismeretlen adatokat jelölő, mezőkbe bevihető, valamint kifejezésekben és lekérdezésekben használható érték. A Visual Basic programban a Null kulcsszó Null értéket jelöl. Bizonyos mezők (például az elsődleges kulcsot tároló mezők) nem tartalmazhatnak Null értéket.) értékek megadását az SQL Server alkalmazásban.

Érvényesítési szöveg

A varázsló az Access-adatbázis Érvényesítési szöveg tulajdonságát az Access-projekt Érvényesítési szöveg tulajdonságává alakítja. Ez lehetővé teszi az Access-féle felhasználóbarát hibaüzenetek megjelenítését, ha futásidőben korlátozásmegsértési hiba lép fel.

Alapértékek A Továbbfejlesztő varázsló az Alapérték tulajdonságokat alapértelmezett ANSI (ANSI karakterkészlet: A Microsoft Windows rendszerben használatos 8 bites karakterkészlet, amely a billentyűzetről bevihető 256 karakterhez rendel hozzá számokat 0-tól 255-ig. Az ASCII karakterkészlet az ANSI készlet részhalmaza.) szabványú objektumokká alakítja.
Táblakapcsolatok

A Továbbfejlesztő varázsló továbbfejleszti az összes táblakapcsolatot.

Frissítési, beszúrási és törlési triggerek, illetve a DRI (Declared Referential Integrity, deklarált hivatkozási integritás) használatával meghatározhatja, hogy a táblakapcsolatok és a hivatkozási integritás továbbfejlesztése hogyan történjen. A DRI ugyanúgy működik, mint az Access-féle hivatkozási integritás: elsődlegeskulcs-megkötéseket definiál az alaptáblához (ez az egy-a-többhöz reláció „egy” oldala), és külsőkulcs-megkötéseket a külső táblákhoz (ezek általában az egy-a-többhöz reláció „több” oldalát jelentik).

  • DRI használata:     Jelölje be a Táblakapcsolatok jelölőnégyzetet és a DRI használata választógombot, ha azt szeretné, hogy a DRI kényszerítse a hivatkozási integritást. A varázsló az Access-féle oszlopérvényesítést SQL Server-féle DRI-ellenőrzési megkötéssé alakítja, és érvényesítési szöveget jelenít meg az alábbi táblázatnak megfelelően.
Access-féle adatbázis-reláció SQL Server-féle külső kulcs Érvényesítési szöveg
Kaszkádolt frissítés ON DELETE NO ACTION ON UPDATE CASCADE „A rekord nem törölhető, mert a tábla (<külső_tábla>) kapcsolódó rekordokat tartalmaz.”
Kaszkádolt törlés ON DELETE CASCADE ON UPDATE NO ACTION „Rekord nem adható hozzá, illetve nem módosítható. A hivatkozási integritás kapcsolt rekordot követel meg a következő táblában: <elsődleges_tábla>.”
Kaszkádolt frissítés
és Kaszkádolt törlés
ON DELETE CASCADE ON UPDATE CASCADE Nincs beállítva érték.
Nincs DRI ON DELETE NO ACTION ON UPDATE NO ACTION „Az <elsődleges_tábla> és <külső_tábla> tábla kapcsolatából eredő korlátozások miatt a rekordot nem veheti fel, nem módosíthatja és nem törölheti.”
  • Triggerek használata:     Ha az Access táblakapcsolataiban kaszkádolt frissítéseket vagy törléseket definiált, és ezt a viselkedést a továbbfejlesztett táblákban is meg szeretné őrizni, jelölje be a Táblakapcsolatok jelölőnégyzetet és a Triggerek használata választógombot. A varázsló ekkor a hivatkozási integritás kényszerítéséhez triggerekké alakítja a kaszkádolt frissítéseket és törléseket.

A táblakapcsolatok és a triggerek között nem feltétlenül van pontos megfelelés. Egy-egy kapcsolat akár több trigger része is lehet, míg az egyes triggerek tartalmazhatnak kódot több hivatkozásintegritási szabály működésének emulálásához. A beszúrási triggereket gyermektáblákon, a törlési triggereket a szülőtáblákon használja a program.

 Megjegyzés:   Az Access programnak az SQL Server-adatbázis adatbázisábrájának (adatbázisábra: Adatbázisséma egy részletének grafikus ábrázolása. Az adatbázisábra az adatbázis teljes struktúráját, vagy annak egy részletét ábrázolhatja. Megjelenítheti a táblákat, az ezekben lévő oszlopokat és a táblák közötti kapcsolatokat is.) olvasásához szüksége van a DRI funkcióra. A Továbbfejlesztő varázsló – hogy lehetővé tegye az Accessnek az adatbázisábra olvasását, ha a hivatkozási integritás kényszerítése triggerekkel történik – DRI-megkötéseket alkalmaz a kapcsolatokra, de letiltja a külsőkulcs-megkötések ellenőrzését.

Milyen adatbeállítások kerüljenek át?

  • Legyen időbélyegző mező a táblákban:    Az SQL Server időbélyegmező használatával jelzi, hogy egy rekord módosult (azt nem, hogy mikor módosult): ehhez létrehoz egy egyedi értékkel rendelkező mezőt, és frissíti azt, amikor a rekord megváltozik. Csatolt táblák esetében az Access az időbélyegmezők értéke alapján állapítja meg, hogy egy rekord módosult-e, mielőtt frissítené. Általában véve az időbélyegmező nagyban hozzájárul a program hatékony és megbízható működéséhez. Nélküle az SQL Server programnak a rekord összes mezőjét ellenőriznie kellene, hogy megállapíthassa, változott-e, ez pedig rontja a teljesítményt.

Az alábbi táblázat a listában található beállítási lehetőségeket ismerteti:

Típus Leírás
Igen, a varázsló döntse el Ha az eredeti Access-táblák (szimpla vagy dupla) lebegőpontos, Feljegyzés (Feljegyzés adattípus: A Microsoft Access adatbázisokban használható mezőadattípusok egyike. A Feljegyzés típusú mezőkben legfeljebb 65 535 karaktert lehet tárolni.) vagy OLE-objektum (OLE-objektum: Olyan objektum, amely támogatja az objektumok csatolására és beágyazására szolgáló OLE protokollt. Az OLE-kiszolgálóról származó OLE-objektumok – például egy Windows Paint programmal létrehozott kép vagy egy Microsoft Excel-munkalap – mezőkbe, űrlapokba vagy jelentésekbe ágyazhatók be, illetve ezekhez csatolhatók.) adattípusú mezőket tartalmaztak, a Továbbfejlesztő varázsló a létrejövő SQL Server-táblákban új időbélyegmezőket hoz létre ezekhez a mezőkhöz.
Igen, mindig A Továbbfejlesztő varázsló időbélyegmezőt hoz létre valamennyi továbbfejlesztett táblához attól függetlenül, hogy milyen típusú mezőket tartalmaznak. Ezzel növeli azoknak a továbbfejlesztett Access-tábláknak a teljesítményét, amelyek esetleg nem Feljegyzés, OLE-objektum vagy lebegőpontos adattípusú mezőket tartalmaznak, hanem más típusúakat.
Nem, soha A Továbbfejlesztő varázsló nem ad időbélyegmezőket a táblákhoz.

 Fontos:   A csatolt SQL Server-táblákban az Access nem ellenőrzi, hogy változtak-e a Feljegyzés vagy az OLE-objektum típusú mezők, mert ezeknek a mérete sok-sok megabájt lehet, és az összehasonlítás túlságosan leterhelné a hálózatot, illetve sokáig tartana. Ezért ha csak egy szöveg- vagy képmező változott, és nincs jelen időbélyegmező, az Access felülírja a módosítást. Előfordulhat az is, hogy úgy tűnhet, egy lebegőpontos mező értéke megváltozott, holott nem, ezért időbélyegmező hiányában az Access azt állapíthatja meg, hogy a mező módosult, pedig nem történt változás.

  • Csak a tábla struktúrájának létrehozása; adat nem kerül át:    A Továbbfejlesztő varázsló alapértelmezés szerint az összes adatot továbbfejleszti SQL Server-adatbázissá. Ha bejelöli a Csak a tábla struktúrájának létrehozása; adat nem kerül át jelölőnégyzetet, a varázsló csak az adatstruktúrát alakítja át.

A szakasz tetejére

4. lépés: Az alkalmazás továbbfejlesztési módjának kiválasztása

A varázsló következő lapján három lehetőség közül választhat az Access-alapú adatbázis-alkalmazás továbbfejlesztéséhez. A Milyen módosításokat kíván végrehajtani az alkalmazásban? csoportban válassza az alábbi lehetőségek egyikét:

A Továbbfejlesztő varázsló létrehozza az Access-projektfájlt, majd az Access-adatbázis összes adatbázis-objektumát továbbfejleszti az Access-projektbe. Ha nem menti a jelszót és a felhasználóazonosítót, akkor az Access-projekt első alkalommal való megnyitásakor a program megjeleníti az Adatkapcsolat tulajdonságai párbeszédpanelt, és felkínálja a csatlakozást az SQL Server-adatbázishoz.

  • Az SQL Server-táblák csatolása meglévő alkalmazáshoz:    Ezt a lehetőséget választva a Továbbfejlesztő varázsló úgy módosítja az Access-adatbázist, hogy a lekérdezések, az űrlapok, a jelentések és az adatelérési lapok az új SQL Server-adatbázisban lévő adatokat használják, ne az Access-adatbázis adatait. A varázsló a továbbfejlesztett Access-táblákat a „_helyi” utótaggal látja el. Ha például egy „Alkalmazottak” nevű táblát fejleszt tovább, az Access-adatbázisban a tábla új neve „Alkalmazottak_helyi” lesz. Ezután a varázsló létrehoz egy „Alkalmazottak” nevű csatolt SQL Server-táblát.

 Megjegyzés:   A továbbfejlesztési művelet után a „_helyi” utótagot kapott táblákat a program nem használja. Mindazonáltal célszerű megtartani a helyi táblákat mindaddig, amíg a továbbfejlesztés sikerességét nem ellenőrzi. Később az Access-adatbázis méretének csökkentése érdekében törölheti ezeket. A táblák törlése előtt feltétlenül készítsen biztonsági másolatot az adatbázisról.

Az eredeti „Alkalmazottak” táblához kapcsolódó lekérdezések, űrlapok, jelentések és adatelérési lapok ezek után a csatolt, SQL Server-beli „Alkalmazások” táblát használják. Az eredeti helyi tábla mezőinek sok tulajdonsága öröklődik az új helyi táblában, ilyen például a Leírás, a Cím, a Formátum, az InputMask és a DecimalPlaces.

  • Az alkalmazás ne változzon:    Akkor válassza ezt a lehetőséget, ha mindössze az SQL Server-adatbázisba szeretné másolni az adatokat, de a meglévő Access-adatbázis alkalmazást nem módosítja.

Jelszó és felhasználói azonosító mentése:    Alapértelmezés szerint a Továbbfejlesztő varázsló csatolt táblákat hoz létre a meglévő alkalmazásban, vagy a felhasználónév és a jelszó mentése nélkül létrehoz egy Access-projektet. Ez azt jelenti, hogy a felhasználóknak mindig meg kell adniuk egy felhasználónevet és egy jelszót, amikor bejelentkeznek az SQL Server-adatbázisba.

Ha bejelöli a Jelszó és felhasználói azonosító mentése jelölőnégyzetet, a felhasználók bejelentkezés nélkül csatlakozhatnak az SQL Server-adatbázishoz. Az Új Access ügyfél/kiszolgáló alkalmazás létrehozása lehetőséget választva az Access-projekt a felhasználónevet és a jelszót az OLE DB kapcsolati karakterláncban tárolja.

 Megjegyzés:   Ez a jelölőnégyzet Az alkalmazás ne változzon lehetőséget választva le van tiltva, ha egy csatolt, SQL Server-beli tábla MSysConf táblával van konfigurálva, és így tiltja a jelszavak mentését.

A Továbbfejlesztő varázsló jelentése

Amikor a Befejezés gombra kattint, a Továbbfejlesztő varázsló létrehoz egy jelentést, amely az összes létrehozott objektum részletes leírását és a folyamat során fellépett esetleges hibák ismertetését tartalmazza. A varázsló a jelentést Nyomtatási kép nézetben jeleníti meg, ezt kinyomtathatja vagy mentheti például XPS vagy PDF formátumú fájlba. A Nyomtatási kép ablak bezárásakor a program nem menti Access-objektumként a jelentést.

A Továbbfejlesztő varázsló jelentése az alábbi információkat tartalmazza:

A szakasz tetejére

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

Mi történik az adatbázis-objektumok továbbfejlesztésekor?

A varázsló az alábbi adatokat és adatbázis-objektumokat fejleszti tovább:

  • Adatok és adattípusok:    A varázsló az Access-adatbázis összes adattípusát átalakítja a megfelelő SQL Server-beli adattípussá. Az Access-adatbázisban lévő szöveget Unicode szabvány szerint alakítja át úgy, hogy a Unicode karakterlánc-azonosítót hozzáfűzi az összes karakterláncértékhez, és az összes adattípust ellátja az „n” Unicode-előtaggal.
  • Lekérdezések:    
    • A varázsló az ORDER BY záradékkal vagy paraméterekkel nem rendelkező választó lekérdezéseket nézetekké alakítja.
    • A varázsló a módosító lekérdezéseket tárolt eljárás típusú módosító lekérdezésekké alakítja. Az Access a paraméterdeklarálási kód után elhelyezi a SET NOCOUNT ON utasítást, hogy a tárolt eljárás működését biztosítsa.
    • A varázsló azokat a csak táblákra hivatkozó választó lekérdezéseket (más néven alaplekérdezéseket), amelyek rendelkeznek paraméterekkel vagy ORDER BY záradékkal, felhasználó által definiált függvényekké alakítja. Szükség esetén hozzáadja a TOP 100 PERCENT záradékot az ORDER BY záradékkal rendelkező lekérdezésekhez.
    • Az elnevezett paramétereket használó paraméteres lekérdezések megőrzik az Access-adatbázisban használt eredeti szöveges nevüket, ezeket a varázsló tárolt eljárásokká vagy szövegközi, felhasználó által definiált függvényekké alakítja.

 Megjegyzés:   Előfordulhat, hogy azokat a lekérdezéseket, amelyek továbbfejlesztése nem sikerült, manuálisan kell átalakítani. Ilyenek lehetnek az átadó (átadó lekérdezés: SQL-lekérdezés, amellyel közvetlenül egy ODBC-adatbázis kiszolgálójának küldhet utasításokat. Átadó lekérdezés használatakor közvetlenül a kiszolgáló tábláin dolgozhat, és nem az Access adatbázismotorja dolgozza fel az adatokat.), az adatdefiniáló (adatdefiniáló lekérdezés: SQL-specifikus lekérdezés, amely táblát hoz létre, módosít vagy töröl, illetve indexet hoz létre vagy töröl egy adatbázisban. Az ANSI ezeket DDL lekérdezésként definiálja, és ezekhez a CREATE, DROP és ALTER kulcsszót használja.) és a kereszttáblás (kereszttáblás lekérdezés: Összeget, átlagot vagy elemszámot kiszámoló, illetve a rekordok más típusú összegzését végrehajtó lekérdezés, amely az eredményt két adattípus alapján csoportosítja, ezután az egyik csoportot az adatlap bal oldalán függőlegesen, a másikat az adatlap tetején vízszintesen jeleníti meg.) SQL-lekérdezések. Szintén manuális továbbfejlesztésre lehet szükség a túl mélyen beágyazott lekérdezések esetében.

  • Űrlapok, jelentések és vezérlők:    Az űrlapok, jelentések és vezérlők Rekordforrás, Mező vagy kifejezés és Sorforrás tulajdonságaiban lévő SQL-utasítások az eredeti helyükön maradnak, ezeket a varázsló nem alakítja tárolt eljárásokká vagy felhasználó által definiált függvényekké.
  • Indítási tulajdonságok:    A Továbbfejlesztő varázsló az alábbi indítási tulajdonságokat fejleszti tovább:

StartUpShowDBWindow
StartUpShowStatusBar
AllowShortcutMenus
AllowFullMenus
AllowBuiltInToolbars
AllowToolbarChanges
AllowSpecialKeys
UseAppIconForFrmRpt
AppIcon
AppTitle
StartUpForm
StartUpMenuBar
StartupShortcutMenuBar

Vissza a lap tetejére Vissza a lap tetejére

 
 
Hatókör:
Access 2007